Hajjaj! Igen j�llakott – piros nyelv�t ki�lt�tte, sz�ja sz�l�t megt�r�lte, s pisze orr�t �gbe tartva, teli hassal fels�hajtva h�rom hossz�t brummogott: – Brumma, brumma, brumma, h��������! F�ra m�szni v�na j�! Sz�l az �v� n�ni akkor: – Hallod-e, te pisze Vackor! M�szol �m, de nem a f�ra! Megmondjam, hogy hova m�szol? Aludni a puha �gyba. Eb�d ut�n nincsen j�tsz�s, f�k�nt pedig f�ram�sz�s. Most a f�gg�nyt lebocs�tom, azt�n ide gyere, �lom. Cs�jja, cs�jja, csics�jja, b�jja, b�jja, bub�jja. A sok gyerek m�r aludna, hanem l�tom, cs�pp bar�tom, hogy terajtad igen viszket az a boglyos, lompos, loncsos �s loboncos �s bozontos barna bunda! – Nem viszket az, brumma, brumma – �ll magosba Vackor orra –, de ha j�llakik az ember, telis-teli �m a gyomra. Akkor pedig ha lefekszik, az �gy ak�rmilyen puha, nyomja, nyomja! Am�g Vackor brummogott, engedetlen dunnyogott, behoztak sok kicsi �gyat; �rzett is mindj�rt az apr�, engedetlen k�ly�kmack� olyan v�gyat, hogy az �gyba lefek�dj�n, s m�ly �lomba elmer�lj�n.

S �me v�g�l, nagy sok�ra minden gyerek sz�pen sorra bel�fek�dt egy-egy �gyba: Katona Anna – egy, Varga Bence – kett�, P�r Jutka – h�rom, Fazekas Marci – n�gy, Fazekas Eszter – �t, Domokos Matyi – hat, Vas Pista – h�t, Peng� Gy�ngyi – nyolc, Fodor D�vid – kilenc, Kov�ts Vicu – t�z, t�z, t�z, tiszta v�z, s tizenegyedik az apr�, lompos, loncsos �s bozontos, pisz�n pisze k�ly�kmack�. H�t a terem els�t�t�l, mint a vil�g �jszaka, elalusznak a gyerekek, s nem hallatszik a s�t�tben, csak a pisze k�ly�kmack� pince legm�ly�r�l hangz� brumma, brumma, m�ly szava: – H�ha, h�ha, h�ha, h����! F�ra m�szni v�na j�! K�rlelt�k �t hatvanhatszor: – Aludj�l m�r, kicsi Vackor! S felelt Vackor: – �n m�r alszok, alszok az �gyamban v�gre, csak miel�tt �lmodn�k is, erre a s�t�t s�t�tre hadd haragszok! �s csakugyan akkor el is aludt Vackor.